Az ember tragédiája - díszkiadás

Kérjük, hogy a kötet megrendelésekor vegyék figyelembe az egyedi gyártásból eredő esetenkénti hosszabb teljesítési időt.

Drámai költemény, harmadik díszkiadás, Zichy Mihály húsz képével rézfénymetszetben.

Eredeti kiadás – Budapest, Az Atheneum R. Társulat Kiadása, 1893.

Reprint kiadás – Pytheas Könyvmanufaktúra, 2020

Kétszáz éve, 2023. január 20-án született Madách Imre, Az ember tragédiájának szerzője.

A Tragédia az emberiség történelmének kiemelkedő jeleneteit foglalta magába, úgy, hogy ezek során az őket egybefoglaló mennyei keretjáték jelképeivel az emberi lét értelmét kísérelje meg kifejezni.

Madáchnak szerencséje volt. E burokban született remekmű megkapta más nagyoktól mindazt, ami létrehívójában csak az ihletettség felfokozottsága idején volt teljes értékű. Arany páratlan türelemmel és tapintattal úgy simította át a drámai költemény szövegét, hogy az zavartalanul kerülhetett az élőnyelv áramlásába. Paulay Ede észrevette a Tragédiában rejlő kivételes színpadi lehetőségeket, színre vitte, s útjára indította a magyar színházi élet eleven fejlődésében. Zichy Mihály pedig olyan illusztrációkat készített hozzá, amelyek a színházhoz nem jutó olvasók képzeletében is maradandó hatással idézték fel a mű történelmi és kozmikus látomásvilágát.

Zichy Mihály 1885 nyarán kezdte el Madách Imre főművének, Az ember tragédiájának az illusztrálását. Zichy Mihály akkor az orosz cár, I. Miklós udvari festője volt. A korabeli híradások szerint a cár Zichynek szeptembertől kezdve két havi szabadságot adott, hogy Madách művéhez elkészítse a rajzokat.

Zichynek a Tragédiához készített rajzai önmagukban is elegendően lennének, hogy neve örökre fennmaradjon. A művész a lapokat krétával rajzolta. Bár feladata a könyv díszítése volt, művei inkább csak tartalmukban igazodtak a kötethez, és nagy formájuk messze túlnőtt azon. Rajzai valóságos kartonok, akkora méretűek, hogy önálló albumot könnyebb lett volna készíteni belőlük. A könyv végül is félakkora lett, mint az eredeti rajzkartonok, így a rajzokat mechanikai eljárással kicsinyíteni kellett. A rajzokon Zichy Pétervárott dolgozott, Az ember tragédiája szövegét viszont itthon szedték, így a díszkiadásban nagy betűtükröt alakítottak ki, s a szöveget ornamentikus keretbe foglalták.

A mű hatalmas erővel mozdította meg a festő képzeletét, dekoratív, érzelmes, drámai képekben vallott a világtörténetről. Nem túlzás annak kimondása, hogy ez esetben Madáchcsal egyenértékű munkát végzett a művész: amit a költőnek nem volt ideje-ereje megjeleníteni, azt a festő láthatóvá tette. Zichy önállóságára és képzeletének szárnyalására legszebb példa a világűrben lebegő Ádám és a Luciferrel a kertben enyelgő Éva. Átélhető illúziót ad az a mozdulat, ahogyan Lucifer a mellénél fogva ragadja föl a magasba az öntudatlan Ádámot, s az is, ahogyan a kacér asszonyt megrajzolta.

Zichyt minden bizonnyal a Tragédia cselekvésvágyra serkentő pesszimista világ- szemlélete, világképe ragadta meg, ugyanakkor komoly intellektuális és művészi kihívást is jelentett számára a mű képi formába öntése. Közel egy év alatt tizenöt jelenettel készült el, ezeket 1886 őszén a Műcsarnok be is mutatta, s az anyagot a közönség nagy elismeréssel fogadta.

Ekkor írta a korabeli műbíráló: kitűnőbb magyarázója még nem sok akadt költőnek, mint Zichy Madáchnak. Az illusztrációk némelyike egész monumentális kompozíció, történelmi és korjelző nagy vonásokkal. Bátran hozzátehetjük: a Párizstól Moszkváig és Tbilisziig világhíres Zichy Mihály Madách, s később az Arany-balladák illusztrálásával a magyar művészet legjobbjai, legnagyobbjai közé emelkedett már a maga korában.

1887-ben az Athaeneum Kiadó ezekkel a rajzokkal jelentette meg a mű első díszkiadását. Zichy később az anyagot még öt jelenettel kiegészítette, s a következő, 1888-as díszkiadás már ezeket a lapokat is közölte. Aztán ez a díszkiadás jelent meg 1893-ban változatlan formában. Ő maga mindig torzónak, nem befejezettnek emlegette ezt a sorozatát. Bátyjának írt egyik levelében a lecsonkított jelzőt használta a Tragédiához készült képciklusával kapcsolatban. Zichy eredeti szándéka ugyanis az volt, hogy a mű lényegét, eszmei tartalmát, kétpólusú világképét – például Lucifer és Ádám ellentétes világnézete, hit és kétely, bizalom és kiábrándulás – ellentétes képpárokban jelenítse meg. Példaként a római színhez készült illusztrációit említhetjük, amelyek egyikén a hedonizmust, a másikon a keresztény hitet ábrázolja.

Zichy Mihály a korszak és a helyszín megjelenítésében minden részletre figyelt, a szereplőket életszerűen megjelenített szituációba helyezte.

Nemcsak a műcsarnokbeli kiállítás közönsége fogadta lelkesen Zichy szénrajzait, hanem illusztrációs anyagként az olvasóközönség körében is rendkívül népszerűek voltak, és mélyen beivódtak a köztudatba. Ez részben annak köszönhető, hogy Az ember tragédiája díszkiadása nagy példányszámban jelent meg, másrészt annak, hogy Zichy látásmódja felettébb közel állt a drámaköltő szemléletmódjához, és nagyon mélyen átérezte a madáchi gondolatot. Az is összetevője a népszerűségnek, hogy Zichy rendkívül virtuóz rajzoló volt, aki fantasztikus finomsággal és komponálókészséggel adta vissza a jelenetek drámai csúcspontjait. Nagyon érdekes, szinte színpadszerű terekkel dolgozott, s ez annyira meghatározta a Tragédia képi megjelenítését, hogy a 20. század elejéig nem tudtak szabadulni tőle azok a rendezők sem, akik színre vitték a darabot. Zichy rajzaiból kiindulva tervezték meg a színpadképet.

Nagyon nehéz a teljes Zichy-életmű feldolgozása. Különös figura volt Zichy. Egyszerre volt világpolgár és erős nemzeti érzelmekkel megáldott művész. 1849-ben elköltözött Szentpétervárra, ahol először az orosz nagyhercegi udvarban, majd a cári udvarban dolgozott. Eleinte Katalin nagyhercegnő udvarában, majd 1852-től egymás után négy cár – I. Miklós, II. Sándor, III. Sándor és II. Miklós – szolgálatában dolgozott. A cár udvari festőjévé kinevezett Zichy Mihály szorosan kapcsolódott az orosz irodalomhoz is. Számos orosz alkotó, így Lermontov, Gogol és Goncsarov műveihez is készített illusztrációkat.

A festő maga is tudta, ahhoz, hogy valaki jól illusztráló művész lehessen, szeretnie kell az olvasmányt, a könyveket. A tények azt bizonyítják, hogy Zichy Mihály nagy könyvolvasó volt. Leginkább az olyan műveket szerette, amelyek megmozdították művészi képzeletét. Különösen kedvelte a regényes történeteket, a naivan hősies népi mondákat és a filozófiai gondolatmeneteket rejtő cselekményeket.

Az 1870-es években már Párizsban élt, ahonnan gyakran meglátogatta a walesi herceget, akinek szintén dolgozott. A francia fővárosból aztán visszatért Szentpétervárra. Életműve ily módon rendkívül szétszóródott. Vannak alkotásai az Angol Királyi Gyűjteményben, Szentpéterváron az Ermitázsban, az Állami Orosz Múzeumban, Moszkvában pedig a Tretyakov Képtárban. Ezek egy része publikált, másik részük publikálatlan. Ezért nehéz az életmű feldolgozása, bár Magyarországon már az 1930-as évektől foglalkoznak munkásságának értékelésével. Zichy Mihályt a művészettörténeti köztudat a 19. század egyik legjobb rajzművészeként tartja számon.

Zichy fölényes rajztudása, az irodalmat átérző és megjelenítő képessége magával ragadja a mai nézőt is.

Az ember tragédiájában Zichy Mihály húsz képe a következő jeleneteket ábrázolja:

Lucifer az Úrral szemben

A Paradicsomban

A Fáraó és a haldokló rabszolga

Lucifer és a Fáraó

Miltiades sorsa

Lucifer köszönti a halottat Rómában

Hippiá szavai

Péter apostol

Tankréd a Patriarha előtt

Isaura búcsúja Tankrédtól

Éva pénzt kér

Danton a nyaktilónál

Keplerné légyottja

A londoni vásár

A gyermeket elszakítják anyjától a Falanszterben

Ádám és Éva a Falanszterben

Ádám az Űrben

Az eszkimó vendége

Ádám a mű végén

Az Úr szava: Küzdj és bízva bízzál

Díszkiadások története:

1. a) Az ember tragédiája. Drámai költemény. Írta Madách Zichy Mihály tizenöt képével fénymetszetben. Budapest, 1887, Athenaeum R.T. 229 p., 15 t.
2. b) Az ember tragédiája. Drámai költemény. Második, öt rézfénymetszettel bővített díszkiadás. Zichy Mihály húsz képével, rézfénymetszetben. Budapest, 1888. Athenaeum R.T. 231 p., 20 t.
3. c) Az ember tragédiája. Drámai költemény. Harmadik díszkiadás. Zichy Mihály húsz képével rézfénymetszetben. Budapest, 1893. Athenaeum R.T. 231 p., 20 t.
4. d) További díszkiadások: 4. kiad. 1895; 5. kiad. 1898; 6. kiad. 1905.