Semmelweis, az anyák megmentője

Ide kattintva elolvashat egy részletet a könyvből

A legnagyobb magyar orvos regényes élete, a gyermekágyi láz felfedezésének és leküzdésének izgalmas története. Az életrajz érzékletesen mutatja be azt a küzdelmet, melyet Semmelweis Ignácnak ellenlábasaival kellett megvívnia.

A könyvet, pompásan jellemezi a címe és a két alcíme. Semmelweis - Az anyák megmentője. A legnagyobb magyar orvos életregénye. Menjünk sorban a címlapon olvasható szavakon:

A legnagyobb betűvel nyomtatva egy nevet látunk: Semmelweis. Semmelweis Ignác Fülöp több mint kétszáz éve, 1818. július 1-én született Budán ötödik gyerekként. A Tabánban álló szülőháza a ma nevét viselő Semmelweis Orvostörténeti Múzeumnak ad otthont. Szülei sváb gyökerekkel rendelkeztek, innen németes hangzású neve.

Egyetemi tanulmányait 1837 őszén Bécsben, a jogi fakultáson kezdte, de fél év elteltével átiratkozott az orvosi karra. 1844-ben nyújtja be botanikai témájú értekezését. 1845-ben kapja meg orvosi diplomáját és kezdi meg munkásságát a bécsi orvosklinikán. 1851-től a pesti Szent Rókus Kórház szülészeti osztályának vezetője.

1857-ben házasságot kötött az akkor 19 éves Weidenhofer Máriával, öt gyermekük született, közülük három érte meg a felnőtt kort.

1865-ben, 47 évesen a döblingi elmegyógyintézetben halt meg, két heti ottlét után.

A könyv alcíme: Az anyák megmentője.

Az 1800-as évek közepén a kórházban, orvosok közreműködésével szülő nők jelentős része ‒ tízből általában egy ‒ gyermekágyi lázban meghalt. Azonban a gyermeküket otthon, vagy kórházban, de bábák segítségével világra hozó édesanyák között elvétve fordult csak elő ez a halálos kór. Az anyák rettegtek a bécsi kórházban az orvosok közreműködésével történő szüléstől. Semmelweis a bécsi klinikán egyik kollégájának a halála után döbbent rá, hogy a gyermekágyi lázat az orvosok és orvostanhallgatók okozták azzal, hogy boncolás után átjártak a klinika szülészeti osztályára, és ott fertőtlenítetlen kézzel vizsgálták a várandósokat.

A klórmész-oldatos kézmosást Semmelweis mint fertőtlenítő eljárást ajánlotta kollégáinak, és kötelezővé tette az egyes betegek vizsgálata közötti klóros kézmosást is.

A hosszadalmas, körömkefével végzett kötelező kézmosás bevezetése akkoriban rendkívül népszerűtlen intézkedés volt. A statisztikai bizonyítékokat a kollégák pedig egyszerűen komolytalannak tartották. A fertőtlenítő kézmosás bevezetését követő évben a gyermekágyi lázban elhaltak aránya az orvosok szülészeti osztályán még kisebb lett, mint a bábák vezette kórházi részlegen.

A könyv másik alcíme: A legnagyobb magyar orvos életregénye.

A legnagyobb magyar orvos: Kétségtelen, hogy Semmelweis Ignác a világ orvosainak sorában a leghíresebb, a legnagyobb hatású magyar orvos. Hozzá fogható jelentős magyar orvost nem ismerünk. 1957-ben jelent meg a History of Medicine in Pictures, amely 45 csodálatos élethű festményben mutatja be az orvoslás történetének korszakváltó pillanatait. Az egyik festmény a 45 közül, az, amelyik a most bemutatandó könyv címlapján látható, Semmelweis Ignácot ábrázolja korhű módon egy szülészeti kórteremben.

Semmelweis Ignác zsenialitása, hogy a bakterológia mint tudományág megjelenése előtt évtizedekkel hatásos intézkedést javasolt a fertőzések terjedésének a megállítására. Ő úgy gondolta, hogy a halálos fertőzésért valamiféle „bomló szerves anyag" a felelős. A bakterológia megalapítóinak és a mikroorganizusok felfedezőinek Louis Pasteur-t [élt 1822-1895] és Robert Koch-ot [élt 1843-1910] szokás számontartani. Kicsit túlozva mondhatjuk, ma sincs jobb módszerünk a járványok és a fertőzések megállítására, mint amit Semmelweis javasolt: a tisztaság és a hatásos fertőtlenítés.

A második alcím utolsó szava: Életregénye. Elképzelni sem lehet hálásabb, fordulatosabb életrajzot egy író regénye témájának, mint Semmelweis élettörténete: A meg nem értett zseni, az igazában teljesen biztos feltaláló egy életen át tartó szélmalomharca. Természetesen Semmelweis nem volt ‒ hogy finoman fogalmazzak ‒ egyszerű személyiség, élete végén idegein már nem tudott mindig uralkodni. Számtalanszor furcsán viselkedett, zsenialitása túlfinomult, túlérzékeny idegrendszerrel párosult.

De az mégiscsak igazi tragédiája sorsának, hogy felesége egy bécsi kirándulást ígérve és megtévesztve szállítja be Semmelweiset a döblingi elmegyógyintézetbe. A szörnyű helyzetet rögtön felismerő és dührohamot kapó Semmelweist hat elmeápoló fogta le. Megverték, s napokig lekötözve tartották. Eközben tényleg sérüléseket szenvedett, és a sebek befertőződtek, s végül a vérmérgezés Semmelweis halálát okozta.

Holtában sem nyughatott, sírját háromszor nyitották fel különböző ürügyekkel.

Az utókor nem felejti, munkásságát időről időre méltatják. Tudománytörténészek tevékenységét és hatását vizsgálják, kutatják. Antall József volt miniszterelnök úr is több közleményt írt Semmelweis Ignácról, pl. írt egy tanulmányt Semmelweis Ignác tabáni szülőháza és utolsó pesti lakhelye címmel és A család és az iskola szerepe Semmelweis személyiségének kialakulásában címmel is publikált egy tanulmányt.

Németh László négyfelvonásos drámát írt róla Az írás ördöge címmel, melyet Szegeden mutattak be 1970-ben. Ugyanő esszét szentelt személyiségének. A nagy orvos nevét viseli 1969 óta Budapesten az orvosi egyetem. Szülőházában ‒ halálának századik évfordulóján ‒ 1965-ben megnyílt a nevét viselő Orvostörténeti Múzeum.

Stróbl Alajos szobrász 1906-ban alkotott egész alakos szobra eredetileg Budapesten az Erzsébet téren, ma a Gyulai Pál utcában áll, a Rókus Kórház közelében. Ezen kívül több mint tíz mellszobra áll köztéren.

Életéről számtalan regény készült. Talán a legalaposabb feldolgozás Benedek Istvánnak a Semmelweis és kora című, először 1967-ben megjelent műve. De ifjúsági könyvet írt életéről Száva István is. Kalandos életéről a világon közel egy tucat játékfilm készült, emlékezetes az 1952-ben forgatott, és ma is oykor-olykor játszott Bán Frigyes által rendezett alkotás. A film főszereplője: Apáthy Imre volt.

A most megjelent könyv 1924-ben először németül jelent meg J. F. Lehmanns Verlag kiadásában. Szerzője Theo Malade müncheni orvos-író [élt 1869-1944]. A német regényre a hazai sajtó is felfigyelt, többek között a Századok c. folyóirat is recenzálta [1925-26. 67. oldal]. Magyarul Novák Rudolf és Társa Kiadónál 1933-ban látott napvilágot Várady Sándor fordításában. A korabeli sajtóban, számos elismerő ismertetést olvashatunk a regényről pl. a Katolikus Szemlében [47. szám, 1933.], az Orvosi Hetilapban [1932. december 76. évf. 48-52. sz.]. 1943-ban lefordították franciára is.