Magyar gyümölcsnevek

A könyv a magyar nyelvtörténeti kutatásoknak egy jól kirajzolódó vonulatához, a szótörténeti vizsgálatokhoz kapcsolódik, de a téma jellegéből adódóan szaknyelvi-terminológiai és művelődéstörténeti kérdéseket is érint. A gyümölcsnevek a szókincsnek jól körülhatárolható rétegét képezik. Történeti forrásokból a legkorábbi szórványemlékektől kezdve gazdagon dokumentálhatók, igen nagy változatosságban élnek a népnyelvben és a szaknyelvi nómenklatúrában.
A kötet bevezető részében a gyümölcsnév meghatározásának kérdéseiről olvashatunk, melyben központi szerepet kapott az a probléma, hogy a gyümölcsfajtanevek köznévnek vagy tulajdonnévnek tekinthetők-e. Külön fejezet tárgyalja a témához szorosabban kapcsolódó korábbi kutatások módszereit és eredményeit. A könyv törzsét képező fejezet elején a szerző az általa alkalmazott elemzési modellt mutatja be, majd a gyümölcsnevek átfogó nyelvi elemzését végzi el, bemutatva a nevek szemantikai, szintaktikai és morfológiai jellegzetességeit. A könyv példákkal gazdagon illusztrálja a magyar gyümölcsnevek kialakulásnak változatos módjait: ellipszis, redukció, kiegészülés, bővülés, népetimológia, jelentésbeli névalkotás, névátvétel, tükörfordítás. A kutatás alapjául szolgáló gazdag történeti forrásanyag legközvetlenebb módon a nevek keletkezését tárgyaló fejezetben hasznosul, melyben az egyes névtípusok kialakulásához vezető történeti folyamatokat vázolja fel a szerző. A vizsgálat szemléleti és módszerbeli újításai a szókincstörténet szélesebb körére vonatkozóan is további tanulságokkal szolgálhatnak.
PELCZÉDER KATALIN a Pannon Egyetem Magyar és Alkalmazott Nyelvtudományi Intézetének oktatója, aki hosszú évek munkájával gyűjtötte össze és rendszerezte a gyümölcsnevek térben és időben egyaránt gazdag szókincsét.
A kiadó reményei szerint a kötet nemcsak a nyelvészek, hanem a gyümölcsismeret és gyümölcstörténet iránt érdeklődők számára is érdekes olvasmány lehet. A kiadvány a szerzőtől a Tinta Könyvkiadónál megjelent Gyümölcsnevek szótárával szerves egységet alkot.