Frazeológia - Az emberi világkép tükrözője

Az MTA Modern Filológiai Társasága megalakulása óta a hazai filológiai kutatások szervezésén, összefogásán és előremozdításán munkálkodik. Ezt a célt nemcsak tagjainak a Társaság rendszeres kiadványában megjelenő tanulmányai, munkái szolgálják, hanem évenként megrendezett konferenciái is, amelyeken mindig a filológia egy-egy időszerű kérdése kerül górcső alá, nemegyszer a témakör egy-egy jelentős hazai kutatóját, képviselőjét is felkérve, hogy meghívott vendégként előadást tartson.

Az elmúlt években a szövegalkotás kérdéseit, a reáliák értelmezési és fordítási problémáit majd a nyelvi pragmatika kérdéseit vizsgáló konferenciák után így került sor 2015-ben a „Frazeológia, az emberi világkép tükrözője” című tudományos tanácskozásra, amely a frazeológiai kapcsolatok különböző nyelvekben megmutatkozó jellegzetességeinek kutatását, a frazeológiának a szótárszerkesztésben, a fordításban és az oktatásban betöltött szerepét vizsgálta. Az előadásokon és az azokat követő vitákon felvetett kérdések olyan ösztönzően hatottak a résztvevőkre, és annyira túlmutattak a tudományos tanácskozás előre megszabott keretein, hogy az azóta eltelt hónapokban megszületett, témába vágó tanulmányokból, reflexiókból is összegyűlt egy kötetre való.

A tanulmányok több témakört érintenek. Albert Sándor, Jeremiás Éva, Klaudy Kinga és Kovács Marietta valamint Zachar Viktor a frazeológia és a fordítás viszonyáról írnak. Több szerző is arról ír, hogy miként tükröződik vissza a frazémákban az emberi világkép és ennek milyen nyelvspecifikus, kontrasztív vetületei vannak (Balázs Géza az álom, Bańczerowski Janusz a madárnevek, Dudás Mária a magyar és bolgár nemzeti sztereotípiák, Dziewońska-Kiss Dorota a kenyér, a só és a bor magyar és lengyel vonatkozású frazeológiájáról, Frank Tibor a brit és amerikai történelmi múltábrázolás frazeológiai szemléletbeli különbségeiről, Imre Attila a jogi terminusok és a frazémák viszonyáról, Keszler Borbála a 16–17. századi magyar orvosi nyelv frazeológiai különlegességeiről, Pátrovics Péter pedig a ’torma’ lengyel és osztrák frazeológiai nyelvi képéről értekeznek). A frazeológia és a nyelvi érintkezések aspektusával foglalkozik Benő Attila, Császári Éva, Horváth Krisztina és Pacsai Imre. Veszelszki Ágnes pedig azt a roppant izgalmas, aktuális és a nyelvészet és internetkultúra határán mozgó kérdést veti fel, hogy az internetes nyelv hashtag eleme tekinthető-e új frazeologizmusnak.