Erőszakok

Arany Ágnes Sátoraljaújhelyen született ikertestvérével 1944. március 28-án. A család 1948-ban Budapestre költözik. Gyerekkorára az ötvenes évek terrorja, majd a forradalom és az azt követő megtorlás nyomja rá bélyegét, amelynek ellenpólusa a családban uralkodó tökéletes harmónia és feltétel nélküli szeretet. Így felfokozottan a maga kettősségében látja a világot, amelyben a jó, mint belső centrum, állandó önvédelemre szorul fennmaradása érdekében a pusztító szándékú külső világgal szemben.

Festőművész szeretne lenni, de nem veszik fel a képzőművészeti gimnáziumba, s a festészet iránti szeretete évtizedekkel később ikonfestésben jelentkezik. 1962-ben érettségizik, majd tanulmányait az Eötvös Loránd Tudományegyetem kínai-orosz szakán folytatja. A kínai szakot az ismert politikai okok miatt nem fejezheti be, 1969-ben orosz szakos tanári diplomát szerez. 1974-ben egy évi szovjetunióbeli tartózkodás után hagyja el az országot, a Stuttgart melletti Kirchheim unter Teckben él. A tübingeni Eberhard-Karls egyetemen amerikanisztikát és szlavisztikát tanul, 1981-ben diplomázik. Sokat utazik, számos országban tölt hónapokat, éveket. 1987-ben Stuttgartban Waldorf-tanári képesítést szerez. 1989-1992-ig a Hong Kong Baptist University némettanára, majd Chicagóban telepedik le, ahol máig is él.

Írásai a hongkongi Acquaintance-ben, a Chicagóban és Budapesten szerkesztett Szivárvány irodalmi folyóiratban, valamint az Árgusban jelentek meg. 1986-ban és 1987-ben adja ki New Yorkban a Barron&aposs Educational Series orosz-angol, illetve angol-orosz idiómaszótárát. Férje, Dr. Makkai Ádám író, műfordító, a University of Illinois at Chicago nyelvészprofesszora mellett számos irodalmi mű, angol és magyar nyelvű antológia összeállításában vesz részt.

Arany Ágnest elsősorban az emberi lélekben keletkező visszhang foglalkoztatja mind a történelmi események, mind a társas kapcsolatok esetében, amelyhez szervesen kapcsolódik a hatalom és az elnyomás kérdése is. Az életet nem esetleges egyszeri létezésként, hanem inkarnációk sorozatának fogja fel, amely az egyetemes emberiség sorsának döntő mozaikja.

Mi várhat ránk, ha nem kelünk útra, ha otthon maradunk?
Hitel (127-128. oldal), 2004-05-01, Urbán Gyula