Toldalékrendszerezésünk vitás kérdései

A magyar nyelv alapvető sajátossága a szavak sokrétű toldalékolhatósága, gazdag alaktani rendszere. A toldalékok hagyományosnak számító hármas, képző-jel-rag szerinti osztályozása több ponton is vitatható.

A Toldalékrendszerezésünk vitás kérdései című értekezésben T. Somogyi Magda elsősorban azzal foglalkozik, hogy a különböző toldalékkategóriák milyen szempontok alapján különíthetők el egymástól, és valójában hány kategóriára van szükség a mai magyar toldalékrendszer megfelelő leírásához. Röviden kitér a mai angol, német, orosz, török és finn nyelv toldalékrendszerezési gyakorlatára is.

Választ keres arra – a megfelelő besorolási kritériumok kiválasztása alapján – , hogy pl. a ma fokjelként értelmezett -BB (magas-abb, okos-abb), valamint az -É birtokjel (Pistá-é, tanuló-é) valóban jel-e, vagy inkább képző, illetőleg a denominális -ÉK (Kovács-ék, anyám-ék) formáns besorolható-e továbbra is a képzőkhöz. Felvázolja az adott problémakörök tudománytörténeti előzményeit, és ütköztetve a különböző véleményeket, ismerteti a legújabb nézeteket is.

Többet között tárgyalja a névszóragok vagy határozószó-képzők dilemmáját is, vagyis azt, hogy pl. a sor-onként, kutyá-stul, szép-en, angol-ul ragos névszóknak tekintendők-e, vagy inkább névszóból képzett határozószóknak.

Minden esetben igyekszik állást foglalni az egyes toldalékok besorolását érintő vitákban.

Az értekezés eredményei elsősorban a toldalékrendszerezési gyakorlat átértékelése szempontjából hasznosíthatók. Az új szempontú toldalékbesorolások együttesen érvényesíthetők mind a tudományos szintű nyelvleírásban, mind az anyanyelv oktatásában.

Toldalékrendszerezésünk vitás kérdései
Magyar Nyelv, 2001-09-01, Posgay Ildikó