Gyógyhatású növények

A Gyógyhatású növények című kötetben a szerző 250 növényt ismertet ábécérendben. Megtalálhatók közöttük a legismertebbek, például a hársfa, kamilla, zsurló, és az olyan ritkábban emlegetettek is, mint a hérics, longán, pekándió. A szócikk élén a növénynév köznyelvi alakja áll. Ezután a korábbi évszázadokban leírt és ma fellelhető magyar nyelvi adatok következnek, feltüntetve a növénynév első megjelenésének idejét a magyar írásbeliségben. Megemlítésre kerül, hogy a növénynév mely nyelvemlékekben, fontosabb szótárakban, herbáriumokban, orvosbotanikai művekben található meg és ott miképp jellemzik a növényt.

A korábbi magyar gyógynövényekkel foglalkozó munkákban leírtaknál jóval részletesebb itt a növénynév eredetének magyarázata, és a névadás indítéka is részletesen bemutatásra kerül. Ezt bizonyítja a bibliográfiában felsorolt száz feldolgozott forrásmunka is. Megtudjuk, hogy a naspolya szó görög eredetű, a komló honfoglalás előtti török eredetű, míg a zsurló a súrol igéből ered.

A szerző rendszerint a tárgyalt növénynév tájnyelvi változatait is közli, a fagyöngy népi neve például a gyöngybuckó, enyvbogyó és gyöngyös madárlép.

A szócikk második felében a növénnyel és a növénynévvel kapcsolatos botanikai, néprajzi, mitológiai ismeretek rövid összefoglalása következik.

A szócikk befejező része a növénynek a gyógyításban és a népi orvoslásban betöltött szerepét ismerteti. A mákot például már az ókorban is alkalmazták kábító hatása miatt, ma pedig fájdalomcsillapítók fontos összetevője.

A kötet végén az olvasó 75 betegség, bántalom mentén csoportosítva megtalálja, hogy megelőzésükre, kezelésükre mely növények fogyasztása javasolt. Vérnyomáscsökkentőként például nemcsak a fokhagymát, hanem a kellemesebb aromájú gyömbért vagy az őszibarackot is választhatja.

Rácz János a TINTA Könyvkiadó Arany Penna Díjas szerzője, két korábbi, népszerű műve a Növénynevek enciklopédiája és az Állatnevek enciklopédiája.

Fűből-fából orvosságot
Könyvhét (29. oldal), 2014-06-01, Galambos Kristóf