Magyar szaklexikográfia

A Lexikográfiai füzetek 2014-ben megjelent 7. kötete a magyar vonatkozású szaklexikográfiát mutatta be angol és német nyelven a lexikográfia iránt érdeklődő, magyarul nem értő olvasóknak. A kötet szerzői fontos küldetésüknek tekintették és tekintik ma is, hogy a magyar szakszótárírás múltját és jelenét összegző kutatási eredményeiket az érdeklődők magyar nyelven is megismerhessék. E törekvés hozta létre jelen kötetünket. Tanulmányaink nagymértékben támaszkodnak a 7. füzetben foglaltakra, ám újabb kötetünk további kutatások révén – újabb adalékokkal gazdagodva – a jelenlegi magyar vonatkozású szaklexikográfia első nagyobb magyar nyelvű összefoglalásának is tekinthető.

A tanulmányok szerzői egyetemi oktatók, lexikográfusok, hivatásos fordítók, terminológusok, akik maguk is szakszótárak szerkesztői, a szakszótárírás kérdéseivel behatóan foglalkozó, szakszótári koncepciókat kidolgozó kutatók.

A kötet elméleti és módszertani témájú tanulmányai ismertetik a magyar egy-, két- és többnyelvű szaklexikográfia történetét, elméletének kibontakozását, kutatási területeit, megvalósítandó feladatait, rámutatnak a lexikológiai és terminológiai vizsgálatok jelentőségére, majd a hatodik – kilépve a nyomtatott szakszótárak keretei közül – az új technológia: a jól működő interaktív elektronikus adatbázis bemutatásával a szaklexikográfia fogalmának kitágítását vetíti elénk. A további tanulmányok szerzői az egyes szakterületek (gazdaság, jogtudomány és közigazgatás, matematika, mezőgazdaság és környezetvédelem, műszaki tudományok, orvostudomány, sport) szótártörténetének kikutatását és bemutatását, valamint a felkutatott szótárak kritikai elemzését is felvállalták.

Előszó

Részlet a könyvből