Az alakzatok szöveg- és stílusteremtő szerepe Parti Nagy Lajos költészetében

A tanulmány Parti Nagy Lajos verseinek nyelvhasználatát vizsgálva annak a bemutatására törekszik, hogy a retorikai-stilisztikai alakzatok milyen szerepet töltenek be ebben a költői nyelvben, és részletes elemzéseivel azt igazolja, hogy az alakzatokat létrehozó műveletek használatának kiterjesztése, alkalmazásuk merészsége, és a szokatlan formai megoldások eredményeként létrejövő szokatlan jelentéslehetőségek alapvetően meghatározzák Parti Nagy Lajos stílusát.

Az elemzések tanúsága szerint a retorikai műveletek által létrehívott formai megoldások hozzájárulnak a nyelv alakíthatóságának és a jelentéslehetőségek korlátlanságának felmutatásához. Emellett az alakzatok ráirányítják a figyelmet a szöveg működésére, hozzájárulnak a dilettáns költői nyelv imitálásához, ironikusan mutatnak be egyes beszédmódokat, együttműködésük, összehangolt alkalmazásuk révén pedig újszerű, hiteles költői nyelvnek adnak keretet. A nyelvcentrikusság ennek megfelelően Parti Nagy költészetében nem egyszerűen a kifejezhetőség problémájának tematizálódását, a nyelvhasználat reflektáltságát jelenti, hanem olyan viszonyt a nyelvvel, amelynek során a nyelv felhasználásában érvényesnek tekintett eljárásmódok átalakulnak, az alakzatok alkalmazásának lehetőségei kitágulnak.