A színek és a színnevek világa

Azt, hogy milyen színes, azaz sokszínű a világ, mi sem tükrözi jobban, mint az a változatosság, amellyel a világ nyelvei a színeket leírják, kifejezik, megjelenítik. Vélhetnénk, hogy a világon az emberek a színeket azonos módon látják és azonos tagolással írják le. Azonban e kötet olvasása közben rájövünk arra, hogy ez közel sem így van, hogy a népek és népcsoportok nemcsak a színárnyalatok, hanem még az alapszín-elnevezések és -megnevezések tekintetében is másként képezik le a látottakat, abból mást emelnek ki, máshogyan tagolják a színskálákat, és végső soron más jelentéstartományú színnevekkel operálnak.

E tanulmánykötet célja ennek a változatosságnak és gazdagságnak a bemutatása és érzékeltetése. Mielőtt azonban az egyes népek, nemzetek nyelvhasználatában kialakult színelnevezések rendszerét mutatnánk be tizenkét nyelv (angol, cseh, finn, francia, japán, kínai, koreai, német, olasz, orosz, román, szerb) színelnevezéseinek leírásán és a megfelelő magyar nyelvi kifejezésekkel történő egybevetésén keresztül, a kötet első részében néhány általánosabb tárgyú dolgozat vezeti be a témát. A nyitó tanulmány szerzője laikusok számára is érthető módon fogalmazta meg a színnek mint fizikai jelenségnek a lényegét, legfontosabb tulajdonságait. Ezt követi egy történettudományi ihletésű dolgozat: általános áttekintése annak a kérdésnek, hogy hol és mikor milyen szerepet játszottak a különböző színek a történelmi eseményekhez kapcsolódva. Egy művészeti témájú dolgozat fordításelméleti kérdéseket tárgyal, középpontba helyezve a szecesszió és a színek viszonyát.

Az alapszínnevek univerzáliáiról szóló értekezésben a szerzőpáros – támaszkodva az igen gazdag magyar és nemzetközi szakirodalomra – körültekintő gondossággal mutatja be a színelnevezések bonyolult rendszerét a magyar nyelvben. A kontrasztív nyelvészet körébe sorolható, idegen nyelveket érintő dolgozatok, mint általában az ilyen természetű értekezések – azonkívül, hogy bemutatják az olvasónak a színelnevezések célnyelvi rendszerét –, azt vizsgálják, mennyiben hasonlítanak és milyen mértékben térnek el a célnyelvi színelnevezések a magyar színnevekhez viszonyítva.

A kiadvány érdeklődésre tarthat számot a nyelvtanárok, az idegen nyelvet tanulók, a fordítók és a színekkel foglalkozó szakemberek körében. Néhány dolgozat érdekes lehet azok számára is, akik nem elsősorban az idegen nyelvekkel kívánnak foglalkozni, hanem kultúrtörténeti, művészeti témájú kérdésekről szeretnének olvasni.