Magyar mythologia - Kandra Kabos

Mottó: „Mi volt a magyarok ősvallása? arról kő, írás nem beszél.“ Jókai Mór

Kandra Kabos Magyar Mythologia című műve megkerülhetetlen volt az elmúlt évtizedekben mindazoknak, akik amagyar népszokásokkal, hitregékkel, mítoszokkal, ősi hitélettel foglalkoztak. A Magyar mythologia egy-egy fejezetét, megállapításait igen sok későbbi tanulmányban idézték, sokan forrásként használták gazdag anyagát.

A nemzet iránti tartozását egyenlítette ki Kandra Kabos, mikor a milleniumi Magyarországot ezzel a hézagpótló munkával meglepte.A mű először 1897-ben, Egerben jelent meg,

A könyv a következő fontosabb területeket tárgyalja:

Őshaza és az atyafi (azaz a rokon) népek. Az őshaza első hitregéi.

A magyar nép élő teremtési hagyományai.

Túrán és a szkíták nemzetisége. A vallások eredetének kettős elmélete.

Az ősi magyarok Istenéről:

A magyar ősvallás többistenhivése. Az őshit isten hagyományai.

Mythologiánk istencsaládjai. Boldogasszonyok. Magyarok istene.

Nagyboldogasszony.

A magyar Olympus. Hérodotosz a szkíták isteneiről.

A kisebb Istenekről: Sámánizmus.

A sámán kis istenek kettős tábora. Milyen fokú volt ősvallásunkban a sámánizmus?

A Nagyasszony és tündérei. Tündérek, tündérbirodalom. Meséink állatkirályai.

A rosszakról. Az óriások.

Akik Jók is, Rosszak is. Az elemek félig ártalmas szellemei. Egészen Rosszak.

Ünnepek és jeles napok.

A szent helyek. Az istentisztelet szentélyei.

Áldozatok és áldomások. Védekezés a Rosszak ellen.

A papok. Az ősvallás táltosai. Javasok, és orvosi szereik. Voltak-e az ősvallásnak papnői?

Ős-gyógyszertár. Receptek. A bűbájoló és gyógyítás-módok nyomai. Az ősi bűvös könyv népi hagyományai.

Gyógyító módok. Rontás. Fetis-tárgyak és jelvények. Jóslás és a bűbájosság elbírálása.

A világról. Teremtés. Az ősmagyar csillagos ég. A föld, mint lakóhely. Az emberi lélek hite az ősvallásban.

A másvilág. Az ősvallás túlvilága. Az ősvallás erkölcstana. Ősvallási nyomok a népéletben.

A kötet szöveges részét részletes tárgymutató egészíti ki.

Egy régi és mégis új könyv kerül most nagy szerencsével a könyvpiacra.

Akit érdekel a magyarság múltja, ősi hitvilága, annak könyvtárából nem hiányozhat ez a könyv.

Részlet egy Kandra Kabos munkásságát bemutató műből:

Kandra Kabos a 19. század végén az egri érseki könyvtárban gyűjtötte össze az adatokat a Magyar Mythologia című munkájához és adta ki nagy nehézségek árán 1897-ben. Az eredeti kötetek jóformán eltűntek, csak egy-két példány maradt fenn a nagy könyvtárakban. Antikváriumok árverésein az egekbe hajtják fel árát a licitálók.

Most a TINTA Könyvkiadó volt olyan „bátor" és kiadta ezt a pótolhatatlan művet.

A régi falu, annak paraszti lakossága jóformán eltűnt a magyar életből, mely még oly híven őrizte népmeséiben, hitregéiben, szokásaiban, népművészetében, népviseletében ősi hitvilágunkat. Elsodorta őket az iparosodás, a haladó élet, a faluközösség tagjai alól kihúzták a földet, gyökértelen ipari és földművelő emberré züllesztették. A falvak, tanyák lassan eltűnnek, az ősi hagyományok őrzésére teljesen alkalmatlanná válnak. Az ősi hagyományok összessége van tömörítve Kandra Kabos Magyar Mythologia című munkájában, mely új kiadásban jelent most meg.

Egy rövid hangulatos idézet a mára már klasszikussá vált alapműből:

„A Magyar csillagos ég még mindig várakozáson felül gazdag, ha nem gazdagabb más népekénél. Hátha még adtunk volna rá valamit és nem hagytuk volna örökségük és hagyományuk letéteményezése nélkül kihalni azon utolsó nemzedéket is, melyet még a csillagok altattak és költöttek, melynek még a csillagos ég volt esztendőre szóló naptára vagy az éjszaka minden pillanatában megtekinthető égi órája!”

Kandra Kabos életútja (a Magyar Katolikus Lexikon alapján):

Szülei: Kandra András és Szabó Julianna voltak. Bányászcsalád gyermeke. Egerben teológiát tanult. 1869. július 25-én pappá szentelték. Eger környékén volt lelkész; Szihalmon, Kistályán és Verpeléten káplán volt. 1876–1893 között az egri Irodalmi Szemle munkatársa volt. 1877-ben Hejőbába, 1878-ban Nyírlugos plébánosa volt.

1878-ban Trefort Ágoston kinevezte a Műemlékek Országos Bizottsága külsős tagjának. 1881-től Egerben káplán, 1886-tól a káptalan levéltárosa volt. 1885-ben megindította az Adalékok az egri egyházmegye történetéhez című folyóiratot.

Történelmi, helyrajzi, heraldikai cikkeinek elsősorban a káptalani levéltár a forrása. Ipolyi Arnold és Kállay Ferenc után harmadszor foglalta össze a régi magyar hitvilágot. Élénk érdeklődést keltett Magyar mythologia című műve (Eger, 1897).

Kandra Kabos emlékezete Egerben. Sírkövének felújításakor elhangzott beszéd

1905 óta az egri Kisasszony temetőben alussza örök álmát Kandra Kabos, az egri egyházmegye tudós történetírója. A halála óta eltelt évtizedekben síremlékét az idő nagyon megviselte. Ezért a közelmúltban a jeles historikus születésének 150. évfordulója tiszteletére dr. Antalóczi Lajos, a Kisboldogasszony egyházközösség plébánosa kezdeményezésére az említett síremléket részben kicserélték, részben felújították.

Az eredetiben meghagyott kereszten a már elhalványodott betűket újra vésték és aranyozták. A költségek egyik felét az egyházközösség, a másik felét a kivitelező, a Kandra Kabos utcában lakó Vincze József kőfaragó mester viselte.

Az idő múlásával nemcsak a síremlék kopott meg, hanem hírneve is szertefoszlott az emberek emlékezetében. Ezért illő, hogy felfrissítsük ismereteinket róla.

1848. április 29-én született Felsőbányán. Elemi iskoláit szülőhelyén és Szatmáron végezte. Egri gimnáziumi tanulmányai után 1858-tól a helybeli Hittudományi Főiskolán tanult, ahol 1869 júniusában szentelték áldozópappá. Ezt követően Szihalmon, Kistályán és Verpeléten volt káplán. 1877-ben kérésére érseke Hejőbábára helyezte lelkipásztornak. Innen a következő évben Nyírlugosra került. Már ezekben az években elkötelezte magát a történelem kutatásával. Nem véletlen, hogy 1878-ban Trefort Ágost kultuszminiszter a Műemlékek Országos Bizottsága kültagjává nevezte ki. Még ebben az évben a Tiszafüredi Régészeti Társulat tiszteletbeli tagjává választották.

1881-ben lemondott állásáról. Szerencsére Egerbe nevezte ki érseke karkáplánnak. 1886-tól új szakasz kezdődött életében, amikor az egri főkáptalan levéltárosa lett. Levéltárosként akadálytalanul élhetett a tudománynak. Rendkívül termékeny történetíró volt. Tanulmányai, közleményei főként az Archeológiai Értesítőben, a Századokban, a Történelmi Tárban, a Turulban, az Egri Egyházmegyei Közlönyben, az Eger és Vidékében és a Borsodban jelentek meg.

Fő műve, mely nevét országszerte ismertté tette, a Magyar Mythologia címet viseli, 1897-ben jelent meg Egerben. Még Jókai Mór is előfizetett rá. Említett művében, mint korábban Ipolyi Arnold, a magyarság ősvallása rekonstrukciójára tett kísérletet. Megállapításaival nagy vitát váltott ki. Kritikusai ellenvetésének sajnos nagy része volt abban, hogy nem választották meg a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagjának.

Fontos munkája Aba Sámuel királyról írt műve is, amely 1891-ben jelent meg Budapesten. Ebben az 1044-ben elhunyt tragikus sorsú uralkodó rehabilitálására tett kísérletet. Időtálló történelmi munkái még a Sárvári Főesperesség, a Szabolcs vármegye kialakulása, az Egri Főegyház Szent János könyve, a Váradi Regestrum, írói tehetséggel megáldott ember volt.

Több elbeszélését közölte a Katolikus Néplap. Franciából lefordította a Fabiola nővére című művet, amely Budapesten jelent meg 1870-ben. Az ő fordítása volt a Lordes-i mama 1890-ben. 1905. június 1-jén hunyt el. Földi maradványait a Kisasszony temetőben hantolták el. Sírkövére tisztelői az alábbi szöveget vésették:

„Szeretted az Istent,

Szeretted a hazát,

Krisztus papja voltál

És igaz hű barát.

Szellemed fáklya volt,

Világító fáklya,

A szíved, mely tűzhely,

Szegények tanyája.

Születtél, dolgoztál,

Rangot nem kerestél,

Örökké élni fogsz,

Mert másokért éltél.”

A neves történetíró emlékét utcanév őrzi Egerben.

Forrás: Szecskó Károly, Heves Megyei Hírlap 1993. XII. 18.