Az ige a magyar nyelvben

Az igéről nagyon sokat beszéltek és írtak az elmúlt évszázadokban, mégis mindig új és érdekes jellemzői mutatkoznak meg. A jelen könyv elsősorban az ige időjelölését vizsgálja. Azt a módot, ahogy az igék általában, és a magyar nyelvben különösen, miképp teszik hozzáférhetővé a folyamat időbeliségét az emberi megismerésben. Az időről különböző tapasztalataink vannak: a természeti, a fizikai vagy a társadalmi idő mind az időfogalmunk része. Az ige belső ideje, az ige által kifejezett időbeli folyamat azonban elsősorban az elmebeli műveletek időtapasztalatán alapul: a mindenkori most tudásán, a várt jövő mosttá válásán és a most múltba váltásán. Ennek az időbeli tapasztalatnak az elvont folyamat jellegére épül az ige jelentése, az eseménybeli szereplők egymáshoz való viszonyának változásában, eseményszerkezetekkel. A világ nyelvi leképezésének, a nyelvi tevékenységnek az igében megmutatkozó lényegi jellegét, magyar nyelvi változatosságának számos tényezőjét elemzi a könyv a kognitív nyelvtan keretében.