Törökbálint messzire van

Ez a történet úgy kezdődött, hogy Scheiblinger Péter két éve beütötte az Internet keresőprogramjába azt a szót, hogy „Törökbálint” és rábukkant egy flamand nyelvű regény címére. Ennek hőse 1927-ben innen került belga nevelőszülőkhöz. Az ínség elől abban az évtizedben hatvanezer magyar gyermek indult útnak - főként Hollandiába és Belgiumba -, néhány hónapra, a Vöröskereszt égisze alatt. Horváth Magdolna azonban csak harmincnyolc év múlva látta viszont a szülőfaluját, testvérét, rokonait. Időközben Belgiumban olykor rendkívüli megpróbáltatásokat élt át. A könyvben az ő sorsát és az első, 1965-ös hazalátogatásuk történetét mondta el a később íróvá lett fia, Rudi Hermans.Minderről értesülve a törökbálinti kulturális élet vezetői munkához láttak. Ennek, valamint a helyi Német Kisebbségi Önkormányzat és a Kultúra 043 Alapítvány támogatásának köszönhetően a kisregény ma már magyarul is olvasható. A művet Gera Judit fordította, dr. Hermann M. János írt hozzá utószót, a kötetet Scheiblinger Péter szerkesztette.