Nyelvpolitika a Római Birodalomban

Nyelvpolitika, nyelvtörvény, nyelvhasználati rendelet, hivatalos nyelv, államnyelv: csupa olyan fogalom, amelyekkel lépten-nyomon találkozhatunk modern világunkban, akár a Kárpát-medence népeivel, nemzeteivel, akár az Európai Unió országaival vagy hivatalaival kapcsolatban – és nem is mindig érzelem- és feszültségmentes összefüggésben. Van-e azonban értelme ezeket a fogalmakat a Római Birodalomra vonatkoztatva használni? Van-e létjogosultsága annak, hogy a nyelvpolitika modern megközelítési módszerét a Római Birodalomra alkalmazzuk? Milyen formában jelent meg a nyelvpolitikai gondolkodásmód az antik viszonyok között? Léteztek-e nyelvtörvények, nyelvhasználati rendeletek a Római Birodalomban? Egyetlen hivatalos nyelve volt-e a soknyelvű és sokféle nép által lakott Birodalomnak, netán kettő, vagy annál is több? Változott-e az idővel a Római Birodalom vezető rétegének nyelvpolitikai gondolkodásmódja és eszköztára? Milyen szerepet játszottak e folyamatban a nagy egyéniségek, különösen Róma császárai? A Római Birodalom történeti fejlődése hatással volt-e a római nyelvpolitika alakulására? Milyen források használhatók fel e kérdések megválaszolásakor? Hasznosíthat-e valamit az Európai Unió a Római Birodalom nyelvpolitikai elméletéből és gyakorlatából?

Ilyen és ehhez hasonló kérdések megválaszolására tesz kísérletet Adamik Béla könyve, méghozzá egy igen tág, a Kr. e. 3. századtól a Kr. u. 9-10. századig tartó intervallumban, tehát a Római Birodalom szinte teljes fennállásának időkeretén belül. Eme „időutazás”során a könyv fejezetei bemutatják, hogy a római nyelvpolitikai gondolkodás hogyan alakult ki a köztársaság idejében, hogyan fejlődött tovább a császárkorban, és mivé alakult a bizánci korszakban. E munka lapjai leírják a Római Birodalom hivatalos nyelvhasználatának történetét, különös tekintettel a latin és a görög nyelv közötti választási gyakorlat alakulására, a kezdetektől egészen a bizánci korig. Így az érdeklődő olvasó remélhetőleg teljes képet kap a római nyelvpolitika elméletéről és gyakorlatáról.

Adamik Béla 1969-ben született, 1995 óta tanít, 2001-től adjunktusként az ELTE BTK Latin Tanszékén. Kutatási területe a latin nyelv és használatának története. A Római Birodalom nyelvpolitikájának különböző aspektusaival évek óta foglalkozik: e tárgykörben több előadást tartott hazai és külföldi szakkonferenciákon, és számos tanulmányt publikált magyar és német nyelven. E nemcsak hazai, de világviszonylatban is hiánypótló kötet a szerző mintegy nyolc évig tartó kutatásainak eredményeit foglalja össze közérthető formában.