Alakzat és jelentés

A retorikai-stilisztikai alakzatok nemcsak a szónoki beszédek és a szépirodalmi szövegek stílusának lényeges, gyakran a szerkezeti-jelentésbeli sajátosságokat meghatározó összetevői, hanem átfogják a teljes kommunikációt. Ebből következően az alakzatok vizsgálata mindig is a komplexitásra törekvő nyelvleírás, illetve szövegelemzés lényeges része volt. Az új lehetőségek keresése azonban itt is törvényszerű: mindenekelőtt a nyelv, a nyelvleírást formáló új elméletek és módszerek folytonos változása következtében. Ez a könyv is az új nyelvészeti irányok eredményeit, mindenekelőtt a funkcionális kognitív stilisztika eredményeit alkalmazva kíván hozzájárulni az alakzatokról folytatott, hosszú múltra visszatekintő és feltehetően még hosszú jövő előtt álló diskurzushoz, emellett azonban következetesen tekintettel van a klasszikus retorikai és poétikai hagyományokon alapuló stilisztika alakzattanára is.

A munka három nagyobb egységből épül fel. Az első rész elméleti alapvetés és általános áttekintés az alakzatokról. A második és harmadik rész szöveg­elemzéseket, konkrét alakzatvizsgálatokat tartalmaz. Először a tulajdonképpeni alakzatok, majd a szintén alakzatként, de általában az alakzatok külön csoportjaként kezelt nyelvi képek szövegbeli szerepét vizsgálja a szerző. Lényegében két fő eljárást, módszert követ: az elemzések egyik csoportjában a szövegtípus a kiindulópont, vagyis az a kérdés, hogy az adott szövegtípusban, például szónoklatban, szépirodalmi szövegben, reklámszlogenben stb., milyen szerepet töltenek be az alakzatok. Az elemzések második csoportjában viszont maguk az alakzatok jelentik a kiindulópontot, az elemzés azt tárja fel, hogy az illető alakzat milyen szerepet kap a stílusban, a jelentésképzésben.

A kötetet ajánljuk mindazoknak, akik érdeklődnek a stílus, a stilisztika, ezen belül is főként az alakzattan és a stíluselemzés kérdései iránt.

Alakzat és jelentés
Magyar Nyelvőr (231–236. oldal), 2012-04-01, Kemény Gábor