A nyelv és a nyelvek

Schmidt József (1868– 1933) a tanári diploma megszerzése után a klasszikus nyelvek középiskolai oktatója, majd 1910-től a budapesti egyetemen az indogermán összehasonlító nyelvészet tanára. Páratlan nyelvtudása kiterjedt a germán, újlatin, szanszkrit, iráni, kelta nyelvek körére.

Először 1923-ban jelent meg a nyelvészetbe bevezető, az újgrammatikus tanokat népszerűen ismertető A nyelv és a nyelvek című munkája. A könyv nagyobb fejezetei: I. A nyelv mivolta és élete II. A nyelv az érintkezés szolgálatában III. A nyelvek rokonsága IV. A nyelvek osztályozása V. A nyelv eredete.

Az újgrammatikusok korának a nyelvészetben az 1870-es évektől az I. világ­háború végéig tartó korszakot szokás tartani. Ezen irányzat képviselői a nyelvek közti genetikus viszonyok, egyáltalán a nyelvtörténet szisztematikus kutatásának módszertanát alakították ki. Azújgrammatikus tanításokat jelentős részben Schmidt József terjesztette, népszerűsítette, alkalmazta Magyarországon. Az újgrammatikusok egyik fő tétele a hangmegfeleléseké volt, amelyet az indogermán nyelvek összevetésének mintafeladatával szemléltettek. A másik pedig az, hogy a grammatikai egyezések sokkal megbízhatóbb bizonyítékai a nyelvrokonságnak, mint az addig egyedüli bizonyítékfajtaként elismert és hasznosított szókincsbeli egyezések.

E nyelvészeti irányzatnak Schmidt József által bemutatott eredményei tudo­mánytörténeti meglepetéseket is tartogatnak. A nyelv és a nyelvek tudomány-népszerűsítő könyv, az általános nyelvészet, a nyelvek összehasonlítása iránt érdeklődőknek hasznos olvasmány.