A magyar és a nyugati ótörök szókészleti kapcsolatairól

2011-ben jelent meg Róna-Tas András és Berta Árpád kétrészes gigantikus műve, a „West Old Turkic. Turkic Loanwords in Hungarian” [A nyugati ótörök nyelv. A magyar nyelv törökségi jövevényszavai], amely népünk és nyelvünk őstörténetének fontos részleteivel foglalkozik, magyar nyelv (lehetséges) nyugati ótörök jövevényszavait tárgyalja.
Jelen kötet szócikkeiben számba vétetnek az uráli, finnugor és ugor koriként ismert azon magyar szavak, amelyek eddigi tudományos megítélése Róna-Tas Andrásból és Berta Árpádból kétségeket váltott ki. Ezeken az etimológiai eszmefuttatásokon kívül foglalkozik a szerző – egyebek közt – a magyar nyelv hangtörténetével az önálló magyar nyelv megszületésétől kezdve. Honti László minden olyan szót tárgyal e munkában, amely eddigi eredeztetésével kapcsolatban kritikát fogalmaztak meg a kétkötetes kiadvány szerzői, és amely észrevételek kapcsán esetleg más etimológiákról is van mondandója.
A kötetben többek között a ver, lel és a fészek szavunkról olvashatók új felismerések.
A szerző a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, az MTA Nyelvtudományi Intézet tudományos tanácsadója, a Károli Gáspár Református Egyetem professor emeritusa, Akadémiai, Munkácsi- és Széchenyi-díjas finnugrista nyelvész.
Honti László főszerkesztésében, ill. neve alatt eddig a következő két kötet jelentek meg a TINTA Könyvkiadónál:
A nyelvrokonságról. Az török, sumer és egyéb áfium ellen való orvosság. 2010.
Anyanyelvünk atyafiságáról és a nyelvrokonság ismérveiről. Tények és vágyak. 2012.