Pesti jassz-szótár

A szleng a nyelvváltozatok egyike, régen jassznyelv-nek is nevezték. Gyökerei a középkorig nyúlnak vissza, amikor már megvoltak a mai angol és francia szleng szókincsének némely elemei. Az első ilyen jellegű (zsivány) magyar szójegyék 1776‑ból származik.

Kabdebó Oszkár 2100 tételből álló Pesti jassz-szótára a száz évvel ezelőtti budapesti csibésznyelvet mutatja be saját gyűjtése alapján. Értékes forrásmunka a jassznyelv kutatói számára, mivel egy seregnyi olyan szót rögzít, amely hiányzik a későbbi gyűjteményekből. A tolvajnyelv elsődleges feladata valaha a mondanivaló titkosítása volt, ezért szép számmal akadtak benne idegen nyelvekből átvett elemek. Ebben a kötetben akadnak német (kégli ’tolvajtanya’), héber (bájesz ’ház’), jiddis (tálien ’hóhér’), szláv (zima ’hideg’), roma (komál ’1. ért 2. ismer’), angol (szevn ’hét’), latin (felskribál ’felír’), román (kalda ’meleg’) francia (bulanzsé ’pék’) és török vagy horvát-szerb (handzsár ’kés’) eredetű szavak.

Különös bája a szlengek a nyelvi humor. Megnyilatkozik ez az olyan magyar eredetű szavakban, mint kötőfék ’óralánc’, dohányraktár ’bank’ (= dohány ’pénz’ + raktár), tetűpuska ’fésű’ – nyelvjárásban a tetűpuskás jelentése ’fésűkészítő’.

A szótárban való elmélyülést a szerkesztő által összeállított rövid szlengtörténeti eligazító könnyíti meg.